A legutóbbi válogatott meccs előtt sok-sok futball rajongó ismerősömmel nagy várakozással tekintettünk a meccs elé, felelevenítve a tavalyi EB talán egyik legizgalmasabb, s legpörgősebb összecsapását.
Aztán, ahogy láttuk, a 3 portugál találat most is megvolt, viszont magyar részről elmaradtak a gólok. De nem csak a gólokat hiányoltam a csapattól.
Számomra (laikus nézőként, szurkolóként, nem szakedzőként) nagyon enerváltnak tűnt a legtöbb magyar játékos, mintha nem lenne tétje a meccsnek (vagy pont ellenkezőleg, túlságosan is nagy volt sokak/egyesek számára?), így amolyan edzőmeccs hangulatú és tempójú játékot kaptunk.
Nyilván ráfoghatjuk ezt a taktikára is. Most nem semleges pályán játszottunk, így az "idegenben inkább védekezünk, aztán majd csak akad 1-2 kontra, meglátjuk, akár az x is jó lehet..." mentalitás is lehet, hogy elvárás, s ezáltal a terv része volt, amelyet az 5 védős kezdőfelállás is igazolhat, viszont volt 1-2 játékos (pl. Szalai Ádám) aki kiugró teljesítményt (pozitív értelemben) mutatott.
Miért csak kevesen, s mi volt a többiekkel? A transfermakt.de portálon lehet tájékozódni az egyes játékosok aktuális (és korábbi) piaci értékéről, illetve a lejátszott meccsek statisztikáiról, pl. hogy ki mikor és mennyit játszott (játszott-e egyáltalán) az utóbbi időszakban a klubcsapatában, adott-e gólpasszt, vagy szerzett-e gólt, stb.
Megnéztem a kezdőből azokat, akiknek a játékot kellene szervezni, az utóbbi időben ki-hogyan teljesített a saját klubcsapatában a bajnoki meccseken (zárójelben írtam, hogy mennyiszer játszottak az utóbbi 6 bajnoki meccsből): Dudzsák Balázs (4/6), Gera Zoltán (5/6), Nagy Ádám (3/6).
Közülük Nagy játszik egyedül topligában (Olaszországban), de az utóbbi időben csak minden második meccsen lépett pályára.
És mi a helyzet Szalaival? Miért is volt képes szinte egymaga végig "birkózni" a meccset? Az ő meccsaránya 6/6 volt. Tehát sorozatban pályára lépett, még ha több alkalommal csereként is, de hétről-hétre számítottak a játékára (aminek biztos meg van az oka, alapja).
De a meccsterhelés adatok mellett nagyon fontos lehet még az aktuális edzettségi állapot, a kondíció is, hogy milyen a játékosok fizikai-erőnléti állapota, mert a két adatforrás integrációja biztosíthat csak olyan alaposabb elemzést, amely hatékony döntéstámogatást nyújthat az edzők számára, pl. egy kezdőcsapat és/vagy a taktika összeállításához (pláne, ha védekező játékot tervezünk, amely sokkal több energiát igényel a játékosoktól).
A szövetségi kapitány már több alkalommal jelezte, hogy információ hiány van a játékosok erőnléti állapotát illetően, pl. 2016. augusztusában:
"A kluboknál az anaerob mozgások adataira koncentrálnak, én viszont mindenekelőtt az alapokkal, az aerob mozgások teszteredményeivel akarok tisztában lenni. Itt dől el, hogy valakinek milyen a kondíciója, képes-e egy nagy erőkifejtés után gyorsan visszatérni a pulzusszáma alacsonyra."... Storck megjegyezte, általában azt látja az Eb-keret tagjain, hogy fáradtak, nem véletlen, hogy többen meg is sérültek.
vagy pár nappal a mostani meccs előtt:
Egy gyártóüzemben vagy egy kereskedelmi cégben ha a vezérigazgató kér egy riportot, vagy dashboard-ot, akkor nem hinném, hogy sok kolléga maradna a rendszerben 1-1,5 év után is, ha az adott kulcsmutatót (és a hozzá szükséges méréseket) nem tervezik meg, s nem generálják le.
De akár egy autóvezetési példán is illusztrálható ez a vezetők számára eléggé kockázatos szituáció, ha mondjuk nem lenne sebességjelző a műszerfalon, elég nehézkes volna az egyéb tényezők alapján (pl. elsuhanó fák "sebessége", a közlekedés többi résztvevőjének a visszajelzése ilyen-olyan stílusban?) megállapítani, hogy éppen mennyivel is haladunk?
Az autónál a gyártó felelőssége a kalibrált, megfelelő minőségű és teljességű műszerek műszerfalba építése az autóba, viszont az üzembentartónak és a gépjárművezetőnek jelezni kell a tulajdonos felé, ha a mutató vélhetően rossz, s ellenőrzésre, javításra van szükség.
Egy vállalat esetében alapvető fontosságú megfelelő részletezettséggel specifikálni, hogy milyen funkciót is kell beöltenie az adott mutatószámnak/dashboard-nak, s majd az alapján lehet akkor megtervezni, kivitelezni és használatba venni (megfelelő projektmenedzsment esetén pedig jelezni és kezelni a fejlesztés során jelentkező problémákat).
Az MLSZ esetében az NB1-es klubokat utasítani lehetne arra, hogy a játékosokról milyen paramétereket, s milyen rendszerességgel kell (és nem opcionálisnak tekintve a válaszadást) mérni és átadni az MLSZ számára. Az adatközlésre és adatelemzésre pedig jobb esetben nem email-en átküldött táblázatokat és táblázatkezelőt kellene használni, még mielőtt ... inkább merjünk tanulni más szakmáktól, területektől, vagy sportágon belül néznénk meg a legjobb példákat (amely akár még vb győzelmet is érhet).
Itt volna tehát az ideje, hogy adatvezérelt módon (tényszerű, mérési adatokon alapuló döntésekkel, s ne csak 1-1 kiváló szakember megérzése, ösztönössége, s részadatok, vagy félinformáció alapján) történjen a hazai futball szervezése, vezetése, pláne az utánpótlás bázis fejlesztését tekintve ...
Vagyis ne csak ésszel, de ne is csak erővel, hanem a mindenkori fizikai-pszichikai képességeket a rendelkezésre álló technológiákat alkalmazva hatékonyan felmérve és kielemezve rakjunk össze jó csapatot és focizzunk, egyre okosabban, erősebben, s remélhetőleg eredményesebben. Hogy az éjjel még ne érjen véget ...
