2016.06.14-én csodálatos játékkal legyőztük Ausztriát az EB csoportmeccsén.

2017.06.09-én gyalázatos játékkal kikaptunk Andorrától a VB selejtezőn.

A két találkozóban egy közös jellemző biztosan volt, mindkét alkalommal 387 passz kísérletünk volt (tényleg, de aki nem hiszi, nézzen utána a hivatalos UEFA-s statisztikáknak itt és itt).

De mennyire más volt a legutóbbi 387, mint a tavalyi 387. Pedig még a passz-pontossági mutatóban javultunk is (82% vs 88%). Mi történhetett (azon kívül, hogy most nem volt lehetőség nagyobb edzőtáborban együtt készülni a meccsre)?

Hetek (na jó, már hónapok) óta terveztem írni a következő blog bejegyzést, mégpedig a labdarúgó utánpótlásról, ugyanis több érdekes hír és cikk jelent meg a tavasz folyamán a hazai rendszerről.

Csapat összetétel, Dárdai nyilatkozat, teljesítmény kényszer az utánpótlásban, és a Főnix-es példa. Csak pár fogalom, apropó, ami mellett nem érdemes szó nélkül elmenni. Pláne, ha tényszerű adatok is rendelkezésre állnak (pl. Transfermarkt, Double Pass).

Nézzük tehát csak őket, szép sorban.

Csapat összetétel: az EB-n nagyon rutinos, tapasztalt játékosok játszottak a nemzeti csapatban, olyanok, akik nemzetközi porondon is letettek már valamit az asztalra (nézhetnénk itt az összes külföldi első osztályú meccsek számát, vagy éppen a válogatott meccsek számát, de egyszerűbb összevetni, hogy ki nem játszott most pl. a középpályán: Gera Zoltán. Nagy Ádám ugyan játszott, viszont a legutóbbi olasz bajnokin sérülésből visszatérve csak 4 percet játszott (helyesebben ennyit tartózkodott a pályán), előtte 6 hetet kihagyott, vagyis szinte 100%, hogy nem volt megfelelő formában). Stieber sajnos hamar lesérült a meccs elején (de mondjuk ő sem játszott bajnoki meccset jó pár hete), a helyére beállt Nagy Dominiknak, illetve az egész szezonban alulteljesítő (és Németországban nem helytálló, ezért hazatérő) Kleinheislernek (aki az utolsó 5 NB1-es bajnokin 2 meccsen játszott csak) kellett volna tehát együttesen Gera szervező játékát pótolni...hát ez nem sikerült, mint láttuk...a hátvédsort már elemezni sem érdemes...ja és igen, a két legjobb formában lévő, külföldi ligában játszó és bomba formában lévő csatárunkat (Nikolics, Futács) be se válogattuk a keretbe (bezzeg a portugálok: Ronaldo a bajnoki győzelem, BL címvédés után is játszott, s 2 gólt fejelt a válogatott VB selejtezőjén)!

Ezek alapján ne csodálkozzunk, hogy a csapatból Dzsudzsáknak volt csak 1-2 valódi helyzete, ráadásul a 16-oson belülről, kvázi csatárként. Akkor ki is szervezte volna folyamatosan a játékot, ha még ő se tudta??? Mentek a passzok, számosságban nem is volt vele gond, csak nem úgy és nem arra mentek, ahogyan kellett volna...nem volt kinek ugyanis indítani előre (a beívelgetéseket azért ne tekintsük már koncepciónak).

Mi lehet a háttérben, miért is kell a nem folyamatosan játszó, nem megfelelő fizikai (és akár mentális) állapotban lévő játékosokat behívni a keretbe, s a sérült, vagy visszavonult tapasztalt és agilis játékosok helyére pedig kis (vagy semmilyen) nemzetközi rutinnal bíró fiatalokat állítani? Előfordulhat, hogy nincs miből, kiből választani? Vagy van egyáltalán választási lehetősége a mindenkori kapitánynak?

Nézzük meg akkor a hátországot, mi is jellemzi igazából az utánpótlást.

1. Tudás, kellő gyakorlat: Mit mondott az utánpótlásról a nemzetközi szinten játékosként, s edzőként is bizonyított szakavatott, Dárdai Pál még áprilisban? "Kidobott pénz az infrastruktúrára és az utánpótlásra költeni a magyar futballban, amíg a klubokat nem kötelezik arra, hogy működjenek együtt az iskolákkal, bővebben: "Ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában."

Adódik tehát a kérdés: hol, s hogyan mérjük, illetve fejlesztjük jelenleg a 9-12 éves korosztály teljesítményét, milyen adatbázisok állnak erről rendelkezésre?

2. Teljesítmény kényszer az utánpótlásban, a negatív példa: az eredmény nem minden szinten kellene, hogy elsődleges prioritás legyen, de mivel minden edző, csapat a helyezésre megy, ezért csak kevés játéklehetőséget kapnak a fiatalok, nem tudnak elegendő gyakorlatot szerezni (nem a válogatottban, a mély vízbe bedobva kellene elsőként komoly, pláne nemzetközi tapasztalatot szerezniük), a belga Double Pass 3 évvel ezelőtti felmérése kapcsán már előre jelezve volt a veszély: "A belgák megállapították, hogy az utánpótlás jelenlegi rendszere nem alkalmas az eredményes működésre. Ezzel az akadémiai képzéssel csak évekre konzerváljuk a sikertelenséget." Miért? Mert egyik fő megállapításuk: "Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a produktivitás itt elsősorban mennyiségi mérőszám, és nem ad értékelést a képzett játékosok kvalitásáról, csupán a hazai színvonalra érvényesek a megállapítások." Tehát itthon erősek vagyunk? Vagy mégsem?

3. A pozitív példa: Főnix: a különutas a hazai utánpótlás rendszerben, de hogy miért? Tessék elolvasni ezt a korábbi cikket róluk, érdemes, pár gondolat belőle: " ...ha egy gyermek valamihez – mindegy, hogy mihez, legyen az a sport, művészet, vagy zene – a megfelelő alapképességekkel rendelkezik, és azzal 6 és 18 éves kora között 10 ezer órát foglalkozik, annak a mestere lesz, mire felnőttkorba ér. Valami ilyesmi a filozófiánk, amiben töretlenül hiszünk." vagy: "Nálunk minden gyakorlat labdás. A 800 labdaérintés a minimum egy edzésen, de az 1200 érintés sem ritka, sőt." vagy pedig: "Örömmel hallották, hogy Dárdai Pál is mennyire jó véleménnyel volt a futsalról, hiszen ők is ebben hisznek."

Mi lehetne hát tenni?

Nyilván Dárdai nem jön vissza (egy ideig biztosan nem), viszont az utánpótlást alapjaiban át kell szervezni, tervezés, mérés, kiértékelés, továbbfejlesztés, megnézni mi működik (pozitív hazai és nemzetközi példák, best practise-ok, stratégia, adatgyűjtés, stb.), s azt is, hogy mi nem (akadémiák?), s újratervezés, minél előbb...mert nincs kiből minőségileg válogatni...így nem is lehet minőségi a válogatottunk...mert: "Nem tehetsz be egyszerre nyolc húszévest, hogy kapjanak ajándékba harminc válogatottságot. Mindig a legjobb csapatnak kell játszania." (Dárdai Pál)

Most a legjobb összeállításban léptünk pályára? Kétlem, a számok (és nem a passzok száma, hanem az aktuális meccsszámok, fizikai és mentális állapot, rutin, stb.) nem ezt mutatják...

Tehát számoljunk és kezdjük el végre jól használni a számokat, adatokat, a fociban is. Hogy az adatokból üzlet szülessen, s ne csak egyeseknek, hanem a nemzeti futballunknak, az egész nemzetnek is. Hajrá!